A fájl egy hivatkozási fájl: kétszer Koppints rá a projekt böngészőben való megnyitásához, vagy válassza ki az Megnyitás menüpontból. A régebbi .json fájlok továbbra is megnyithatóak.
Hőátadás: minden felületre U = 1/(Rsi + d/λ + Rse), az EN ISO 6946 felületi ellenállásai szerint (falak 0,13 + 0,04, plafon 0,17 + 0,04, talajon fekvő padló 0,17 m²K/W), és Q = U·A·ΔT a túloldali hőmérséklethez viszonyítva. Az ajtólap abban a falban számítódik, amelyben beépítve van. A hőhidak és a napsugárzás nem szerepel: használja a biztonsági tényezőt vagy egy magasabb kültéri hőmérsékletet.
Levegőcsere az ajtón keresztül: a Gosney–Olama egyenlet az ASHRAE Handbook—Refrigeration szerint adja a teljesen nyitott ajtón keresztüli hőáramot a két oldalon lévő levegő entalpiája és sűrűsége alapján; ezt megszorozzuk a nap azon részével, amikor az ajtó nyitva áll, az ajtóáramlás-tényezővel (kb. 0,8) és a sávos vagy léghuvart hatékonyságával (1 − hatékonyság). A nedves levegő tulajdonságai az ASHRAE Handbook—Fundamentals 1. fejezetéből származnak.
Termékek: Siebel egyenletei a víztartalom alapján adják a fagyáspont feletti és alatti specifikus hőt és a latent hőt (ASHRAE Refrigeration 9. fejezete); a teljes latent hőt a kezdeti fagyáspontnál vesszük. A hő a lehűtési idő alatt oszlik el. A gyümölcsök és zöldségek hozzáadják a tárolt tömeg légzőhőjét.
Belső terhelések: személyenként 272 − 6·t W azon órákra, amikor bent vannak (ASHRAE Refrigeration), világítás és egyéb berendezések a működési óráikkal, párologtató ventilátorok minden olyan időszakban, amikor a helyiség nem leolvadásban van, valamint a leolvadási hő azon része, amely a helyiségben marad.
Tervezési kapacitás = átlagos terhelések összege × (1 + biztonsági tényező) × 24 / működési órák. Párolgási hőmérséklet = szobalevegő − ΔT, ahol a ΔT a kívánt páratartást követi (kb. 4–5 K 95 % RH-nál, akár 10 K 75 %-nál). Csak becslés: a végleges terhelést és a berendezést szakképzett tervező határozza meg.
Adja össze azt a hőmennyiséget, ami 24 óránként bejut: a falakon, a mennyezeten és a padlón keresztül, a meleg levegővel amikor az ajtó kinyílik, a hűtött vagy fagyasztott termékekből, valamint a személyekből, világításból, ventilátorokból és leolvasztásból. Ossza el azt az idővel, ameddig a berendezés üzemelhet (gyakran 16–18 óra), és adjon hozzá egy kb. 10%-os biztonsági tényezőt.
A +2 °C feletti hűtők, amelyeknél a leállás idején történik a megfagyás eloszlatása, gyakran 16 órára vannak tervezve naponta, a villamos vagy forrógázos megfagyás eloszlatásával rendelkező fagyasztókamrák pedig 18–20 órára. A nap hátralévő része a megfagyás eloszlatására, ajtónyitásokra és meleg napokra vonatkozó biztonsági tartalék.
A tipikus panelek 80–100 mm vastag polyuretán hűtőkamrák esetén és 120–200 mm fagyasztókamrák esetén. Az USA-ban és Kanadában a bejárható kamráknak legalább R-25 (hűtő) és R-32 (fagyasztó) panelekkel, valamint R-28 fagyasztópadlóval kell rendelkezniük. A vastagabb hőszigetelés megakadályozza, hogy a külső felület a páratartalom-pont alá csökkenjen.
Gyakran a legnagyobb egyetlen terhelés egy forgalmas kamrában. Az ajtó méretétől, a hőmérséklet- és páratartalom-különbségtől, valamint attól függ, hogy mennyi ideig áll nyitva az ajtó. Egy sávfüggöny mintegy 85%-kal csökkenti a levegőcserét, egy levegőfüggöny pedig mintegy 70%-kal, feltéve, hogy jó állapotban tartják őket.
Minél kisebb a különbség a kamra levegője és az elpárolgási hőmérséklet között, annál magasabb a páratartalom és annál kevesebbet száradnak ki a termékek: kb. 4–5 K friss zöldségek esetén (95% relatív páratartalom), 6–8 K hús és általános hűtőkamrák esetén, 8–10 K csomagolt áruk és fagyasztókamrák esetén.
Egyetlen ország sem írja elő a hűtési terhelés módszerét. Az alkalmazás az ASHRAE Kézikönyv – Hűtés hőterhelési komponenseit használja. Ez egy becslés; a végső terhelés, felszerelés és biztonsági tervezés (EN 378, ISO 5149, ASHRAE 15) egy minősített tervező feladata.
